Nem lehet még itt a búcsúzás,
csak te voltál nekem senki más!
Elvitted álmomat, még látom arcodat.
Mindég kisért egy fájó gondolat,
hogy gondolsz e majd rám, ha elmúlt az éjjel,
könnyű álmunkat a hajnal tépi széjjel?
Hazudd, hogy vársz, örökké vársz, csak engem vársz,
hogy nem ölelt még így senki más!
Gondolsz - e majd rám, ha más csókját kéred?
Ha nem ölel már át két karom téged?
Hazudd, hogy fáj, örökké fáj a búcsúzás,
hogy nem öleltél így még senki mást!
Büszkeségből
Ha azt kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig
Aztán,hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt,nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Vissza se nézz!
Még néha visszajár az emlék
és velem vagy olykor Kedvesem
csalóka álmaimban, s lennék
veled vágyón és szerelmesen
…
Olyankor érzem a fájdalmat,
amit a véglegesség jelent…
elzárkózásodat, és a szánalmat,
amit adni tudnál szerelem helyett.
Vissza se nézz! Enyém az emlék.
Menj és élj! Szeretni úgyse tudsz!
A tiedhez hasonló elmék
pályáján úgyis csak visszajutsz…
Nem hozzám, -ne hidd, hogy ezt remélem-
csak pályád ismétli majd önmagát.
Érzések nélküli életedben
jön majd, ki helyettem visszavág.
Egyszer téged is elér -tudom-
a mindent elsöpr
ő szerelem,
és akkor merenghetsz majd a múlton,
ha más játszik veled, mint te velem
…
Az álmok tovat
űntek
Az álmok tovatűntek. Hát vége
…
Dobd a leveleimet szemétre!
Felejts el! A függöny, ím legördült.
Mi fontos volt már silánnyá törpült.
Mit neked szántam el nem fogadtad.
Érzéseid, vágyad megtagadtad
gyáván t
őlem, mihelyt messze mentem.
Míg ott voltam csak addig kellettem.
Ennyi volt csupán mit adni tudtál?
Néhány ölelésbe beleuntál
…
Milyen szegényes is az életed!
A csókjaid még velem maradnak
emlékéül pár szép pillanatnak…
szeretni nem tudsz, hát Isten veled!
Nadányi Zoltán:
Nem szeretsz
Megálltam ma a télben,
nem éreztem a szélben,
hogy szeretsz.
A holdba néztem éjjel,
de nem jött semmi fényjel,
hogy szeretsz.
A párnám sírva téptem,
nem súgta a sötétben,
hogy szeretsz.
Tudom már, kedves, hallod,
tudom, ha be se vallod,
nem szeretsz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
